Részlet Szilágyi Péter beszédéből  kiállításmegnyitó alkalmával a Derkovits Galériában:

" Szabó Katalin mozdulatlanul is dinamikus életképeiben, derűjükkel is megindító arcképcsarnokaiban mindig harminckét szereplő van színen, de a hársfa lelkének mély ismerője újabb meg újabb értelmezési lehetőséget és hangulatokat csihol ki ez idáig egyetlen nyersanyagából. Tud viselettörténetien korhű lenni, máskor  meg merészen szembefordul a kialakult elképzelésekkel. Kossuth Lajos nála is Kossuth, de Honfoglalás című munkájában már  sámánöltözékben jelennek  meg  az angoloknál püspöknek, a franciáknál udvari bolondnak ábrázolt  az orosz sakk-nyelvben pedig   elefántnak nevezett futók, míg olyan készlete is van, amelyben nők és férfiak néznek szembe egymással a tábla két oldalán. Kedvencei – ha szabad a művész saját teremtményeihez fűződő viszonyáról is árulkodnunk -  kecses vonalú,  a hétköznapiságtól tüntetően elforduló kisplasztika-együttesei. Egyikükben, a Fantázia címűben például nem átallja a királyt sellő-testen faun-fejet viselő lénynek, vagy legalább is effélének mutatni. Egyik legfrissebb munkájában, a Sziluettekben viszont szinte testetlenül karcsú alakok hajladoznak királyuk felé. Mivel Katalin gyermekkora óta imádja a meséket, nem csodálkozhatunk, hogy ami másoknak támadás és védelem, áldozat vagy tisztnyerés,  álláselőny vagy térhátrány,  azt ő olykor gombák, fejek, vagy groteszk figurák félabsztrakt képzetével és hol nyilvánvalóbban, hol diszkrétebben kódolt viszonylataival társítja."